Észvesztő - MC Hawer és Tekknő dalszövegei

"Hat a pálinka érzem már/Hét napja, hogy várok én rád" Ezt a rímet Romhányi 'Rímhányó' József is megirigyelné. Nehéz is szavakba önteni azt, amit MC Hawer és Tekknő dalai hallatán érzek. Mindenesetre ezt az érzést senkinek sem kívánom.

Hogy ezek az albumok mégis ezerszámra fogynak, azt csak a szellemi állapotunk mélységes hanyatlásával tudom magyarázni. MC Hawer, vagy hogyan is hívatja magát kedves barátunk, ugyanis éppen a magyar falu szépreményű ifjainak szánalmas neurotikus helyzetét használja ki. Ők ugyanis, legalábbis az eladási statisztikák alapján, szeretik helyzetüket még elkeserítőbbnek látni, mint amilyen az valójában. MC Hawer dalaiban a falu utcáján folyam folyik (ezt abszolúte nem értem, de mindegy), a fiatal szerelmesek egymás karjára tetováltatják a neveiket, joggingban járnak, és ha nem jön a nő, akit amúgy testileg a zabolázatlan vadember megkíván, akkor merev részegre issza magát, és magában átkozódva elküldi a nőt melegebb éghajlatra. Mégis arany- valamint platinalemezek sorakoznak már otthon a polcon MC Hawernél. Nos, akkor szamócázzunk (a helyesírási hibákat nem javítottuk ki, így van fent mindez a honlapon: http://www.mc-hawer-tekkno.org.hu/)! "Odabent jó meleg a kályha De nem kell már nekem a málna Mert a gyomrom piára vágyik Addig amíg ő el nem ázik..." (Fáj a gyomrom) A színtiszta elmebaj szól hozzánk ebből a négy sorból. Az egész szöveg hatszori elolvasása nyomán sem jöttem rá, hogy kinek kellene eláznia. Lássunk még! "Éjjel a faluba' nem üvölt a zene Kihalt az utca, viszont bánja a fene Agyamban még az én kis babám jár, és Az a tegnap esti roma-napi jogászbál!" (Cigánysoron) A "jogászbál" nyilván azért került ide, mert éppen nem jutott jobb rím a Mester eszébe. Azt, hogy ez itten egy kapitális marhaság, még az sem tudja feledtetni, hogy a mondat után felkiáltó jelet tesz, mintha ez valami fontos lenne. Éppenséggel annyira fontos, mintha Tóninak, az állatkerti csimpánznak fájna ma reggel a pocija, de csak azért, mert tegnap sok banánt evett. De van itt még bőven: "Szeretik egymást ez látszik rajtuk tetoválva van mind a két karjuk Ebből látszik az igazi érzés, esküvő mikor lesz az a kérdés." Lássunk egy újabb gyöngyszemet: "Egyszer aztán, ha sok pénzem lesz elmegyek én a Ferihegyre Felszállok egy kisrepülőre s repülök hozzád kisidőre Megteszem, mert szívem a tiéd, ha nem vagy itt velem, rögtön kiég Hidd el nem vagyok eretnek és kimondhatatlanul szeretlek!" (Hogyha nékem...) Na, most az egy kérdés, hogy vajon mit jelent az, hogy 'a szívem kiég'? Van kiégett tanár, van kiégett izzó, de a két kiégés teljesen más értelmű. A tanár attól ég ki, hogy elfárad, az izzó meg attól, hogy elég benne az izzószál. De a szív? "Ha nem vagy itt, elfárad a szívem" vagy "Ha nem vagy itt, elég a szívem" - vajon melyiket jelenti ez a kettő közül? Kiéghet még persze egy ház is, de azt már végkép nem értem, hogy hogyan égne ki egy szív, ha olyan lenne, mint egy ház. Például itt van a Kimegyek a temetőbe című sláger, az album címadó dala. Ennek felszíne mögött egy antik tragédia bontakozik ki a hallgató számára. Már az első két sora mélyütés, szinte fáj: "Édesanyám, én a te kicsi fiad voltam, te Elhagytál, pedig ezt soha nem akartam". Ilyen őszinte és mégis keresetlenül egyszerű szöveget az emberi faj azóta nem tudott produkálni, hogy lejött a fáról. Mert hát gondoljunk bele: ki nem volt édesanyja kicsi fia? (Én mondjuk mindig "a nagyfiam" voltam.) És ki az, aki akarta, hogy az anyja elhagyja? De éppen itt van a bökkenő. Vajon miért közli már a második sorban az énekes-dalszövegíró, hogy ő ezt nem akarta? Csak nem azért, mert furdalja a lelkiismeret? Hohó! De nézzük meg, hogyan folytatódik a dal: "Most rohan az életem a szakadék felé Úgy érzem ennyi, nem több, de elég" (ennél a pontnál válik bizonyossá, hogy az író nem csak panaszkodni akar, hiszen élete "elég" neki, hanem valami más, nyilván a bűntudat hajtja ki a sírhoz) "Ez lett a végem, ez lett belőlem Felednem kéne, hogy elmentél tőlem." Újabb kérdés, hogy vajon miért áll még mindig a sír tövében ez az ifjú ember, miért nem megy már arrébb. Az elég nyilvánvaló abból, amit mond, hogy kicsit sem az anyját sajnálja, hanem csak saját magát. Kérdem én: miért megy a temetőbe, és miért nem megy már el?! Alig merem végiggondolni, de amit látunk, az annyi, hogy sajnálja, hogy az anyja elment, amit ő soha nem akart, és ugyanakkor magát siratja, aki elég kellemetlen helyzetben van most, állítólag. A dal így ér véget: "Kelj fel anyám a sírodból, Nézd meg mi lett a fiadból, nézd meg mi lett, sej a fiadból! Van egy asszony, kit szerettem, Visszasírom azt az egyet." A Kimegyek a temetőbe című album utolsó kis dalából idézek utoljára, mégpedig annak is RAP betétjéből, ami aztán tényleg a világ csúfsága, mármint hogy itt még egy RAP rész is van, szóval roppant kínos. "Végtelenségbe nyúlhat az örömünk Nem szegheti meg semmi a kedvünk." Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a kenyeret szoktuk 'megszegni', ami annyit jelent, hogy megkezdeni. Ha valami 'örömünket szegi', az persze kellemetlen, de nincs ott semmiféle 'meg'.